A jelenlegi helyzet nem kedvez az elzárt településeknek, mint amilyen Orotva is, ez a községközponttól – Gyergyóditrótól – csaknem 10 kilométerre, festői környezetben megbúvó falu a maga 640 lelkével. Az Orotva Egyesület sikerrel pályázik, de éppoly sikerrel mozgósít is. Tele-ház működik a faluban, az e-Magyarpont támogatásának köszönhetően öt Pentium IV-es számítógéppel. Ennek köszönhetően jutott az iskola is internetes kapcsolathoz. A falu népe is hozzájárult a kultúrház újjáépítéséhez. A falu lakosai adták össze az összeg 10%-át, Ditró közbirtokossága a tetőszerkezet faanyagát adta, Ditró önkormányzata az ajtókat, ablakokat készíttette el. Orotván a tilalmasi iskolával együtt óvodától VIII. osztályig 105 gyermek tanul. A falunak jónevű, 16 párból álló tánccsoportja volt, a ditrói Gál Imre és zenekara húzta a talpalávalót. Ma több tagja egyetemi, főiskolai tanulmányai miatt távol van, de Puskás Olga kisebbekkel tovább folytatja a néptáncoktatást. /Bajna György: Orotván nem állt meg az élet. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 9./
2008. augusztus 27.
Unalomig ismételt dilemmája az erdélyi magyarságnak a menni vagy maradni kérdése. Horváth Arany új könyvében /Halálmadár szállott a kútgémre. Glória Kiadó, Kolozsvár, 2008/ érezhető a bajtársivá magasztosuló szeretet azokkal szemben, akik kitartanak. Horváth Arany bármerre jár, mindenütt megtalálja azokat, akik hozzá hasonlóan gondolkodnak, és nem szégyellik ezt el is mondani, vállalva a nyilvánosság kockázatát. Ezek az emberek, az orotvai ezermester, a csíkmadarasi vigyázó, a szentkeresztbányai könyvtáros vagy a csíksomlyói búcsúra igyekvő keresztalják vándorai nem csak maradni mernek: beszélni is. – A könyvben azokról van szó, akik Horváth Arany személyiségét, világképét formálták. Elsősorban az édesapa, Horváth István író és a szülőfalu, Magyarózd. /S. B. Á. : Kérdés helyett válasz: maradni! = Szabadság (Kolozsvár), aug. 27./
2009. február 26.
Orotván mintegy hatszázötvenen laknak. A félreeső falucskában gyógyszertár nincs, az orvos is csak bizonyos napokon rendel, hivatalos ügyeket intézni, vásárolni be kell utazni a városba, iskola is csak a szomszéd faluban működik. A problémák enyhítésére hívták életre a falugondnoki szolgáltatást. Ha kell, szállít, bevásárol, Orotván Fazakas László a falugondnok, aki közel egy éve segíti a falu lakóit ügyes-bajos dolgaiban. „Tüzelőt aprítok, orvoshoz viszek beteget, vagy iskolából hozok haza gyerekeket, bevásárolok és hasonlók” – mondta. 2004-ben sikertelenül pályáztak a falugondnokság beindítására, azután 2007-ben a Szülőföld Alap támogatásával, az innen nyert egymillió forinttal sikerült megvásárolniuk a szükséges felszereléseket, autót, az irodai berendezést, telefonbérletet, fedezni a benzinköltséget. A gyergyóditrói önkormányzat és az Orotva Egyesület kötött együttműködési szerződést. A térségben jelenleg a Gyimesközéplokhoz tartozó Háromkúton, a Gyergyóalfaluhoz tartozó Borzonton, a Gyergyóditróhoz tartozó Orotván és a Gyergyószárhegyhez tartozó Güdücön működik falugondnokság. /Barabás Cs. Márti: Gondnokság falugondokra. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 26./
2009. december 10.
Átadták a Gyergyóditróhoz tartozó Orotva vízhálózatát. A beruházás a kormányprogram keretében valósult meg, a tizenegy kilométer hosszúságú hálózat, illetve víztározó két és fél év alatt épült fel. /Jánossy Alíz: Átadták a több mint egymillió lejes orotvai vízhálózatot. = Krónika (Kolozsvár), dec. 10./
2009. december 11.
Orotva alig 650 lelket számláló szép fekvésű kis székely falu Gyergyószentmiklós és Maroshévíz között. Az elzártság nagyban segítette szokásainak, kultúrájának, nyelvi fordulatainak megmaradását. Több mint 120 helyi jellegű népdalt, rengeteg mondókát és régi szokást őriznek. 2000 óta tánccsoport, 2006-tól pedig Teleház működik itt. A faluhoz közeli Tászok-tető a pogány ősök számára istentiszteleti jelentőséggel bírt, a székelyek szakrális helye volt. A 40-es években a borszéki út építése során sok, szabályos rendben elhelyezett csiszolt kősziklát találtak, melyek tele voltak a rovásírás jeleivel. Ezeket a hihetetlenül értékes és ritka leleteket a román hatóságok összetörték és szétszórták, valamint beleépítették az út alapjába. Található belőlük egy-egy a Székely Múzeumban, csak ezeket sikerült megmenteni. /Csibi Márti: Orotva, a csodák helye. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 11./
